|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Máglyára vetetten, a mohó tűzön túl is:
még látom a csillagoknak fényét,
ámbár az élet reménye már temetett, és hiún hamis,
nem fáj, és nem érzek, csak békét,
testem hiába tépi szét Hét Pokol vasfoga,
a szív alant törött, de dobog,
akár remélő remény záloga,
és bár fölöttem hóhérok tüze lobog,
ha átnézek forró szemekkel a narancsvörös falon,
még mindig szivárvány mosolyog rám,
túl és túl tűzön-poklon, éjszakán és nappalon,
mindig, mindig értem, és bennem nyíló talizmán.
Ölelj hát, Halál állhatatos Szele!
Nem félek tőled, többé sosem;
ha csak a lángoló Sztüxön és a tartaroszi kapun túl lehet általad vele,
úgy követlek, mert időtlenül, világokon át, bármi áron, csak Őt szeretem. |
|
|
- augusztus 29 2012 20:26:22
Szép a versed. Szeretettel olvastalak. Szomorúfűz |
- augusztus 30 2012 09:17:38
Nos, ilyen az igazi szerelem!
Szeretettel olvastalak:Zsike |
- augusztus 30 2012 10:30:09
^^ |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 26. hétfő,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
