|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Temet? csendjében szenved egy lélek.
Egyedül maradtam, egyedül félek.
Meghaltam,s lassanként felejt a világ.
Sírhantom tetején, szárad a virág.
Bánom a b?neim, amit csak tettem.
Mára csak magányos kísértet lettem.
Kárhozott maradtam, nem vártak reám.
Hiába voltam oly gyönyör? leány.
Nem vártak odaát, kizártak végleg.
B?neim lassan a lelkembe égtek.
Bánom, hogy bántottam, akit csak lehet.
Most már a magányom magába temet.
Sohasem szerettem, ez lett a sorsom.
Pokolnak árnyai ragadtak torkon.
Mohos a sírkövem, föld lepi arcom.
Nap közben odalent örökké alszom.
Kimen?t kaphatok, holdfényes éjen.
Ilyenkor könyörgök, s Istenem kérem.
Engedjen a fénybe, már mindent bánok.
Mindegyik hajnalon a mélybe szállok.
Bocsáss meg Istenem! Hiába kérlek?
Ez lett a végzetem, ez már a végzet.
Suttogó árny vagyok, susogom halkan.
Bánom a b?neim, s bele is haltam. |
|
|
- január 14 2008 14:39:03
Kedves Obuda!
Tartalmát tekintve sem egyszerü hozzászolni.Az elkövetett hibáinkért bünh?dnünk kell,de azt sem szabed elfelejteni,hogy mindig van rá bocsánat.Nagyon komoly halál vers,de mindenképp megható,és elgondolkodtattó!
Üdvözlettel:Beo25 |
- január 14 2008 20:50:58
Még szerencse, hogy b?nbocsánat létezik. Különleges hangulatú a versed, színes fantáziáról tanuskodnak a páros rímbe szedett soraid.
Maryam |
- január 15 2008 13:00:59
Én is gratulálok és egyet értek akik elõttem szóltak. Nem találok rá szakavakat. Gyönyörû lett. Letudtad írni, hogy milyen is a túlvilági fájdalom. Szép volt. Gratulálok így tovább! Ne hadjd abba soha a versírást nagyon szépen fogalmazod, és tovább olvasom a többit is.
Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
