ez köt hozzád.
hogy lehetek a huszadik senki.
vagy szél a hegyek ormán.
normál állapotban nem csípem a szelet:
vet arat elsuhan....
de így, ahogy belőled felszakadván magammá:
termő;láncos rohanás. szelíd vadul viszlek.
igen. bennem suhansz; már képtelen lennék téged
elhagyni. tulajdon(-ság-)ok sallangjait fosztja még vissza
bár a tér-idő. gyanús árnyékok hörgik el a reggelt.
mégsem félek. ölelő tekinteted tiszta alázatában
mint János a Jordánban folyvást öntudattá keresztelsz.
Szollosi David - szeptember 12 2012 00:55:39
Bocsi, én lettem az 5. megnyitód, de látom, hogy ehhez én nem értek, úgyhogy be is zárom...
Dellamama - szeptember 12 2012 06:39:08
Tetszik a versed!
Gratulálok: Dellamama
mse - szeptember 12 2012 18:48:02
hű, ez nagyon tetszett...
"mégsem félek. ölelő tekinteted tiszta alázatában
mint János a Jordánban folyvást öntudattá keresztelsz. "ez meg különösen...
heaven - szeptember 13 2012 00:03:59
Le a kalappal. Nagyon érett írás.
Nagyon érett írás.
