Fehér zászlót tûzök a homlokomra,
Hogy mindenki lássa,
És feketét nyomok a szívembe,
Hogy én is érezzem:
Néha elég az apró remények
Ezüstös szárnycsapásaiból.
Megadom magam
Fejet hajtok
És kivágom a nyelvemet is,
Hogy aztán lenyeljem,
És csak néha, nagyon néha
Bugyborékoljon fel
Egy-egy gondolatom,
Néhány igaz szavam,
Hogy, ahogy fogant, úgy pattanjon szét.
