Apró cseppekbõl még lehet nagy zápor.
Vihar után mindig nem jön lágy esõ.
Az én szívem már senkit meg nem vádol.
Vár aházam, az öreg temetõ.
Ne sírjatok kik szerettetek engem!
Ne sírjatok hisz erre vártam én!
Olyan nagy volt a fájdalom bennem
Megnyugvás lesz, mer meghalt a remény.
De hol befogadja a a föld porhüvelyem,
Nem lesz ott csak csont és bõr csupán.
A régi szép helyeket sorba felkeresem
Ott leszek veletek minden délután.
És ha sétáltok esténként az úton
Érezhetitek ottvagyok megint.
Csendes szellõként hajatok borzolom,
És zörgetek a bokrok ágain.
Ott leszek reggel, ha bekcsint a nap
Szemetekbe viszek arany sugarat
Õszi esõként hogyha áztatok,
Reám nagyon ne haragudjatok!
Hisz nincs szavam, hogy elmondjam Néktek
Mindenem vagytok. A boldogság. AZ élet.
Babian - január 15 2008 14:05:21
Megint megajándékoztál minket! Köszönjük! Remélem és is a kedveseid közé tartozom már? Üdvözlettel és Szeretettel Babian.
Babian - január 15 2008 14:06:55
Véletlenül és-t írtam én helyett. bocsi. Babian.
