Álomba merültél
az árnyak ölelnek
elajándékoztad szívedet
az égbolt messze zeng
jajongsz az elmúlásban
homályos tükörképed áll,
az idő, a hiány érted kiált
álom-mezőkön bolyongsz,
öntudatlan a semmibe hullsz,
erős falak zárnak körbe:
nyisd ki szíved a szeretetbe
Öntudatunkat valóban elveszíthetjük, amikor álmodunk. Ezért tudunk álmunkban bárkivel, bárhol találkozni, ami a valóságban csak igen ritkán fordulhat elő
Szép versed nekem is tetszett!
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - szeptember 20 2012 15:11:44
Kedves Zsuzsám!
Igen - álmainkban minden elképzelhető, elérhető.
Köszönöm látogatásodat. Szeretettel: Szfűz
Dellamama - szeptember 20 2012 15:15:05
"az idő, a hiány érted kiált"
Drága Gitkám!
Átéreztem versed minden sorát.
Nagyon szépen írtad!
Ölellek: Maria
szomorufuz - szeptember 20 2012 16:02:12
Kedves Mária!
Amikor az érzéseimet leírom, arra gondolok - biztosan más is így érezhet, hiszen mindannyiunknak vannak fájó, sajgó hiányai.
Tiszta szívvel, mindig nagyon nagy szeretettel látlak - és köszönöm, hogy olvasol. Szeretettel ölellek: Szfűz
