Vöröslő az alkony.
Az őszi bogarak pergetik citeráikat, szelíd dallamokban.
Feljönnek a csillagok, eljön az éjszaka.
Az ősz még nyíló kis virágai is vágynak a napsugár lágy simogatására.
A felhők liláskék, szürkés bodrait fújja a szél.
Halott leveleket sodor tova, füstszag terjeng a légben.
Békesség, csend – álmodik az éj.
madarak suhognak,
bíborló az alkonyat
beértek a gyümölcsök,
sárgulnak a lombok
szüretelők hangja zeng
a szőlős dombok felől
a vizeken fodrozódó gyűrűk,
a nádas messze zúg,
füzek susognak a szélben
csillagok tükröződnek
halkan suhan az éj,
angyalok szárnyalásával
Dellamama - szeptember 22 2012 15:47:51
Kedves Gitka!
Olyan szép ez a versed, a kellemes őszi hangulatot árasztó soraid, hogy szeretném ha ez a kép nem tűnne el a versed olvasása után sem.
Szeretettel ölellek: Maria
szomorufuz - szeptember 22 2012 16:00:19
Kedves Mária!
Az ősz ránk terült. Valóban megérkezett.
Köszönöm kedves szavaid. Nagy örömmel, szeretettel láttalak.
Ölellek szeretettel: Szfűz
