Napkorong

Radnai István:

ÁLDOZAT

törtük szereted a meleg kenyér
ropogós sarkát a serclit
mint két hányaveti egér
nem érdekelt senki
az sem hogy anyámnak nem jutott

a kenyérjegyre kukoricakenyér
a héja fényes
ropogós és édes
a hólyagos sárga bél
nem tapadt a szájpadláson

pedig oszthattuk volna
akkor több marad
vagy vitrinbe tabernákulba zárva
nyálcsorgató szemkopogó imádat
tárgya lehetett volna több napig

míg a lopakodó penész
vagy alattomosan szikkasztó meleg
bekebelezte volna a felét

most amikor a csőrös álom fejbever

valami sivatagi szomjú kép
dereng fel horkol s tovább lép
a homokdomb kukoricakenyér-sárga
felismeri a nagyanyámat
a kenyértörés kiéhezett árvasága

s ketten ballagunk a csontjai a szél
alatt zizeg a homok hozzám beszél
képzeletembe főz hársfateát
magunkszedte sárga törékeny virág

egy szélroham csattan ajtó és ablak
kenyérbél-álom foszlik
korgó gyomorral aludni nem hagynak
felhőket kerget a hold oszlik

az éj és minden kegyes kísértő álma

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - szeptember 22 2012 17:02:10
Kedves István!

Nagyon szép versedhez gratulálok! Azt hiszem, át tudtam érezni a mondanivalóját.
Sajnos, a vershez mellékelt fotó nem éppen étvágygerjesztő. Az egérrel töltött kenyeret még talán a legéhesebb gyermek sem enné meg. Szegény egérke is áldozatul esett!

Szeretettel: Zsuzsa

szoszircsi - szeptember 22 2012 21:15:53
Drága Pista!

...lelket-rázó gyönyörűség ez a versed, mély emberi tragédia, melyet őszintesége koronáz meg, boldog vagyok hogy olvashattam...

Tisztelettel és szeretettel!
szí.

rapista - szeptember 24 2012 09:17:15
nehéz ez vers?

köszönöm, hogy ennyien olvastátok!

LouisdelaCruise - szeptember 24 2012 20:54:20
Nagyszerű olvasási szabadságot ad, ez az írásjel-nélküliség! -
Csuda egy "szépíró" vagy, István!
Üdv: Louis

Dellamama - szeptember 25 2012 06:32:21
Kedves István!
Nem a vers nehéz, hanem a kemény mondanivaló!
Vetesd le a képet, mert olyan gusztustalan, mint ez az egész éhínség, mint ami most van!