|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Lélekfojtó éjszakában sehol sincsen kis fény,
szívemből elillant az utolsó szép remény.
Csillogó hűs folyó sodrásában állva,
elrepít az életem folyton sodró árja.
Sűrű sötét éjjel némán nézek széjjel,
hallgatom a csöndet csipetnyi reménnyel.
Nem látok ott senkit, ahol éppen vagyok,
a léleknek járása amit én most hallok.
Szerelmes vágyakról álmodik az élet,
de csak hűvös szellő ami most kisérget.
Halovány arcomon üde színfolt támad,
a lelket is megfojtja az ezerarcú bánat... |
|
|
- szeptember 25 2012 16:45:38
Kedves Zsolesz! Szép a versed,kellemes a lüktetése a soroknak,csak ez is olyan hangvételű,mintha már végleg feladnád,és lelkedet a bánat habjai örökké beburkolnák.Ne add fel,tudom h nehéz,de akkor se add fel soha! Amúgy van valami konkrétabb esemény,amely kihozta belőled ezt az alkotást?Kicsit hasonlít némely versedben a stílusod az enyémhez ... Vagy talán csak a világfájdalom érzése,amely ennyire összecseng alkotásainkban?
Üdv,örömmel olvastam versed |
- szeptember 25 2012 18:09:38
Szia! Hát nem tudom, néha csak jönnek magától a gondolatok, vágyak és érzések. Ezeket sikerül versbe foglalnom, és leírnom. Reménykedem a jóban, de sokszor érzem nagyon nehéznek és kilátástalannak a helyzetet. Zsolesz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 29. csütörtök,
Nárcisz napja van.
Holnap Alfonz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
