Valami titokzatos,gyönyörű érzelem,
a vágyak bujasága,szerelem, értelem
mely érzések által, megkaphattam őt,
áldom érte míg élek, a hatalmas Teremtőt.
Szívem minden dobbanásával, őt is éltetem,
észrevétlen mozdulását, boldogan keresi két kezem,
oly apró még, de már csodálatos,
a legszebb mit a Megváltó nekem adhatott.
Kicsiny láb,kicsinyke kezek,élet-életemben,
remény a létemben, apró csoda, mi éled a testemben.
Úgy várom érkezésed, mint még semmit sem vártam,
nálad jobban e földi létben, semmire sem vágytam,
érzem ahogy élsz, és napról-napra várom,
hogy eljöjj végre, és fényeddel megtöltsed világom.
Halkan dúdolok, tudom hallod nyugtató énekem,
érzed amit érzek,szívem dobbanásával üzenem,
te vagy a boldogságom,kincsem, mindenem,
te vagy kire régóta vártam,te vagy az életem.
És jő a nap,mikor végre nem csak képzelem,
csodás gyermeki angyal-arcodat,sokáig nézhetem.
Szívem csordultig van, nagy nagy szeretettel,
lelkem nem bír el, e csodás érzelemmel,
ahogy nézek rád, már örömmel könnyezem,
kicsiny testedet végre, boldogan, magamhoz ölelem..
Egy pillanat alatt, értelmet nyert földi életem.
E csodás kötelék,mi összefűzi létedet-létemmel,
bár életünk külön vált, mégis összeköt szívemmel.
szeretlek Drága gyermekem,mindenkinél jobban,
míg boldog anyai szívem, utolsót nem dobban. |
|
