Napkorong

Magunkban hordozzuk,

Mint örök Szerelmet,

A világteremtő

Isteni Kegyelmet.

——

Istentől vett részünk

A lelkünkben sarjad;

Int, tagad, helyesel,

Vagy komoran hallgat.

——-

Tőle indul Létünk,

És Benne ér véget;

Nagy baj, ha sohasem

Talál békességet.

——

Néma, ha gonosz vagy,

De ha jó – megéget;

Nem ismer tömeget,

Csak egyéniséget.

——

Nem áll szóba végzettel,

Vagy indulattal,

Csak az istenáldott

Szabad akarattal.

——

Kívül harsogja

A nyegle matéria;

Hogy a világ csupán

Pénz, meg mizéria.

——-

Hogy csupán az anyag

Khimérái hatnak,

S a legnagyobb vétkek

Büntetlen maradnak.

——

Erkölcsi világrend

Nincsen, csak a semmi;

Csak bank-mennyországba,

S pénzért lehet menni.

——

Így lesz, míg Nap a Nap,

S a Hold föl nem lázad;

Árulnak anyagi

Búcsúcédulákat.

—-

Ameddig hömpölyög

Duna, Rajna, Volga;

Bálványoknak hódol

Az ész – a vén szolga.

——

Hiszen csak a Földön

Lehet ülni kincsen;

Amúgy a világban

Bizonyosság nincsen.

——

Mennyre és pokolra

Csupán nyerít a ló;

Erkölcs és igazság

Önmagáért való.

—–

Magunkban hordjuk

Az örök üdvösséget;

Bennünk él a világ,

Vagy bennünk ér véget.

—–

Kificamodhatnak

A földi törvények;

Ott belül mindig csak

Ugyanaz a lényeg.

——

Szeretet, Haza és

Család nőtt egy tőre;

Ezt kell átmenteni

Életre, jövőre.

——

A léha szerencse

A földre szivárog;

S a múló profitra

A varjú se károg.

——

Minket könnyen cserben

Hagy a fejlett nyugat;

Utána meg értünk

A kutya se ugat.

——

Nem terem ott nekünk

Csak luxus, cicoma;

De itt van az erkölcs,

S itt marad a haza.

—-

Léha világ-divat

Akárhova “halad”;

Bennünk van az Isten,

És bennünk is marad.

—-

Magunk vagyunk saját

Üdvösségünk őre;

Idő, anyag semmit

El nem vesz belőle.