|
 Vendég: 72
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Járom az utcát, csendes esti órán,
a hatalmas égboltról ezer csillag néz rám,
fény év távolságból csordul rám a fényük,
egymás csillagszemét, álmodozva nézzük.
Léptem zaja hallik, a kopott utca kövén,
az éjszaka, csillogó leplet borít fölém,
oly nyugodt a világ, csendes, és békés,
előre visz engem, minden egyes lépés,
bár előre haladok, mégis múltba nézek,
elmerengek némán, mily rövid az élet,
az égbolt csillogását, álmodozva nézem,
éveim múlását lassan felidézem.
Hajam barna színe, ezüstösbe fordul,
ahogy az időkerék lassan-lassan fordul,
meg nem állítható, halad némán, csendben,
s az életnek évei, elmúlnak felettem.
Azon gondolkodom, mi marad majd hátra,
éltem múlásával, mit hagyok én másra,
emlék leszek csupán, mit néha felidéznek,
halványodó, kopott, szürke emlék képek,
itt hagyom a lelkem, itt hagyom szívemet,
versben hagyom én itt, egész életemet.
Kik szerettek engem, fellapozzák csendben,
s itt leszek velük..-mint múlt-..a jelenben. |
|
|
- október 05 2012 20:35:56
Nagyon nagyon szép ez a vers, csodálkozom hogy nincs hozzászólás.
Gratulálok szeretettel:Gizi |
- október 06 2012 06:44:45
Kedves Vajay73!
Versed lélekemelő, finomat elfogadó, bölcsességgel tele, jó volt olvasni.
Szeretettel gratulálok: Viola |
- október 06 2012 17:18:05
Köszönöm Nektek |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 24. kedd,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
