ég a szívem . körülleng a sötét.
értelem. felfoszló fényeken pihentetsz.
a valóság sugarai alól
elhantolt jajaim neszárnyként
kúsznak elő. mellém...mellemen a
még. menedékül. rohansz beléd.
belőlemig. magam. te. innen sehová.
ágyat vetettél de asztalt bontasz.
a megfogant közel . és lásd.
kettőnk sziluettjét lelkekre rovátkolt
pillák alól dajkálja elő a hajnal. kötélként
körémszelídülve fogsz. tartasz. lélekmorzsák.
üressé terített abroszok. piros-fehér
kockás. retró...ó. gyermekkor. gyermeki. mi.
vesztegzársz valamit idebenn. és hiába hullnak
mögöttem a múlt faláról málló rettenések...
megoldva lelkem fűzője. ki ránklát
veszíteni vélne. nézd. emelem mutatóujjam
ajkam elé. feléd futó szavaira pórázként vetem.
s hogy ne féljek a sötétbe. ég a szívem.
hiányod magammal e láng ívén viszem.
giziszalay - október 06 2012 20:01:15
Szomorú sorok, tetszik, jó a zeneválasztásod is.
Szeretettel:Gizi
Dellamama - október 07 2012 17:00:13
A zene és a versed is nagyon tetszik!
Szeretettel gratulálok: Dellamama
szoszircsi - október 07 2012 23:17:20
...végre, egy igazán jó vers, különleges forma a különleges érzésekhez...nálam telitalálat...csak gratulálni tudok...óriási!
szeretettel
szí
narnia - október 19 2012 17:50:14
köszönöm a figyelmetek
