|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Sűrű sötét ködben rejtőzik a lélek,
hideg, fagyos réten egyedül remélek.
Fájdalmak közt ment el, halálától félve,
poros úton járkált, s belehalt a télbe.
Vágytól felfűtötten szárnyalt a sok élet,
bárcsak itt lehetnék én is most tevéled.
Foghatnám a kezed, simíthatnám orcád,
de helyetted azonban a halál úli trónját.
Búgó szélviharban káprázatos álom,
megjelent a tündér, mint fagyos árny-malom.
szürkülő égbolton megremeg a bánat,
sosem láttam hasonlót, s szomorúan másat.
Felkél dideregve a nagy bozontos eb,
lényét kitakarva ebédelni megy.
Sötét temetőkön visz keresztül útja,
ahol holt lelkeknek vagyon az otthona.
Fekete fényesség támad az égbolton,
elrepül a magasban egy bús-keserves álom.
Lelkek sokasága most végleg aludni tért,
az élet színjátéka a halál közelébe ért. |
|
|
- október 21 2012 05:38:53
Az élet sokszor fájdalommal ér véget, a lélek azonban örök, csak aludni tér.
Szép a versed, szeretettel gratulálok: Dellamama  |
- október 21 2012 18:21:02
Köszönöm, és örülök, hogy tetszett! Zsolesz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 29. csütörtök,
Nárcisz napja van.
Holnap Alfonz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
