Csepegnek a vágyak, puhul már a viasz,
szívem bánatára nincsen semmi vigasz.
Álmodom az éjjel, halvány csillag kél fel,
elalszik a halál csöndes gyenge fénnyel.
Gyertyák könnye áztat hamvas sírbolt felett,
szeretteink álma nyugodt, békés lehet.
Hősi halottaink végtelen nagy harca,
békés álmaimat zaklatottá rakta.
Játszunk könnyed vágyat az érzékeny testen,
művelt virág ágyás nem maradhat resten.
Bimbók hullnak alá, a szirom hervad bágyad,
nem lelé lelkében a varázsillat várat.
Lecseppent a viasz, a gyertya meg elolvadt,
nem találom helyét a hajnali varázsnak.
Keservesen könnyes, áztató és nedves,
a lélek szárnyain át a túlvilágra repdes.
Dellamama - október 22 2012 17:39:13
Versedet magyarázhatom, elemezhetem így is úgy is!
Mindenféleképpen tetszik gratulálok: Dellamama
marina - október 22 2012 17:59:19
Szép a versed kedves Zsolesz!
Zsolesz25 - október 22 2012 18:42:38
Köszönöm, hogy elolvastátok a versemet és örülök, hogy tetszettek soraim. Mindig igyekszem szeretettel írni...
Zsolesz
pisch_ferenc - október 23 2012 12:00:27
Kedves Zsolesz! A mécses mindig ég valakiért! A szeretetnek lángját képezi ami szívünkből és szeretetünkből fakad...Versed mély és megható...Szeretettel voltam nálad!Szeretettel:Ferenc...
Zsolesz25 - október 23 2012 13:58:11
Kedves Ferenc! Örülök, hogy nálam jártál. Zsolesz
szomorufuz - október 24 2012 17:12:07
Meghatóan szép sorok. A gyertya a szeretet, a megemlékezés, az ünnep előtti tisztelgés. Szeretem fényét, illatát, hangulatát. ű
Szeretettel - Szomorúfűz
