Tűzpiros lángokkal vöröslött a rózsa,
szerelmes ábrándot a vágyból kifakasztja.
Múló idők árját a végtelen nagy élet,
egy szempillantás alatt csinál nekik véget.
Most az én hitemet százszor elvakítja,
elmúló nyárnak vérvörös alkonya.
Álomszerű vágyak ringanak az égen,
a remény magasba visz, csodálatosképpen.
Vénült kezemben van a virágszirom kulcsa,
sárga porzóját kulcslyukként használja.
Kulcsomat beteszem a pihe-puha zárba,
rózsa nagy szirmait nyomban lehullajtja.
Vágyak és érzések maradtak meg bennem.
hangtalan terjednek szanaszét testemben.
Fény a szürke utcán, a halvány sugár várja,
hogy ködfelhőkön utazva, jusson fel a Napba...
marina - november 05 2012 18:53:40
Szép sorokban írtad meg vágyaid!
Szeretettel olvastalak kedves Zsolesz!
Zsolesz25 - november 05 2012 20:03:41
Kedves Marina! Köszönöm, hogy itt jártál! "A Vénült kezemben van a virágszirom kulcsa," - inkább a fásultságot jelzi abban a nagy küzdelemben amit oly sokan vívunk: Megtaláljuk azt a lányt, akit szeretnénk, és itt a társkereső férfi társaimra gondolok. Természetesen a lányoknak is nehéz, nekik talán sokmindenben más, ez a feladat.
Zsolesz
morzsa24 - november 06 2012 07:22:38
Nagyon tetszik a versed és általában ahogy írsz!
Gratulálok!
"tűzpiros lángokkal vöröslött a rózsa,
szerelmes ábrándot a vágyból kifakasztja."
