Gyönyörûek a jégcsaporgonák !
csepp-csepp-csepek hangja sírja jajszavát,
mielõtt lecseppenne, megfagy,
mit az érzés, ha kedvesed elhagy.
Ha jõ az est csak szél kocog a sípokon,
hangja sincs talán, oly csendesen oson,
a köd-felhõ mögött, csattan a semmi csók,
sóhajhídon ballag a szerelmes bók,
csak lábujjhegyen,
ne hallja senki sem,
mert szomorú szívben sír halk remény,
titokban húrt penget vágyott kedves szívén,
a holnap talán oldja a jégcsaporgonát,
csepp-csepp- csepegteti ereid lüktetõ szavát.
denes - január 18 2008 09:57:11
Kedves vers volt és közben nem fagytam jéggé.
marica - január 18 2008 11:02:40
Kedves Tibor!
Nagy öröm számomra hogy nem fagytál meg, Az iszonyú lenne.
Mit kezdenénk egy weboldal fagyott gazdájával???
A véleményed nagyon jólesett Köszönöm szépen.
Szeretettel: Marika
Henkee - január 19 2008 11:07:49
Szép vers lett Marica!
Babian - január 19 2008 14:42:37
Nagyon szép kifejezõ gondolat! Szeretettel Babian
genezisz - január 20 2008 21:26:48
Jó ez igy!
Jó ez itt!
elkaptuk csepjeit.
g)
kormi37 - január 21 2008 06:15:29
Nagyon szép leírása van a versednek ahogy a soraid összeraktad.Gratula Kormi
marica - február 05 2008 06:43:42
Köszönöm nektek!
Szeretettel: marica
)
