Életem legboldogabb napja,
Mikor Isten elõtt tettünk fogadalmat.
Ragyogtunk mindketten, mint a napsugár,
Lelkünk együtt szárnyalt, a végtelenen át.
Boldogok voltunk szerettünk szüntelen,
Mígnem itt belül a bizalom elveszett.
Eskünket megszegve mentünk csak tovább,
Hibáztunk mindketten, mostanra tudom már.
Szeretlek, szeretlek, hiába mondom már,
Örökre elmentél, örökre itt hagytál.
A végtelent most már nélkülem járod már,
Segítõd az Isten, remélem Rád talált.
Vigasztalnak Téged az Égi Barátok,
Vigasztallak én is, Tehozzád kiáltok!
Szerelmünk elveszett, de megtaláltuk immár,
Mert tudom, hogy odaát türelmetlen vársz rám.
.jpg)
