Szép leányt megláttam, hazafelé indult,
borús, esős éjjelen, a könnye majd kicsordult.
Odaléptem hozzá, vigasztaltam, sírtam,
majd könnyeinkből újra, vidám verset írtam.
Sétáltunk a Holdba, világított reánk,
ezüstös fénysugár, nyitott szívet le ránk.
Megnyugodott lelkem, drága szép leányka,
csókom íze ajkán égett, a holdsütötte tájba.
Közeledtünk hozzá, lakásánál álltunk,
forrón ölelkezve – némaságra vágytunk.
Hazaért a leány, - itthon vagyok mondta-,
nagy szerelme szívét, messzire sodorta.
Nem félek semmitől, itt vagy velem újra,
hajnali pirkadat ragyogott fel máma.
Angyali az érzés, szerelmes kötődés,
nincsen semmi bánat, csak mennyei törődés.
Delet harangoztak, a lelkek kitisztultak,
délután a szelek újra lecsitultak.
Tükörsima vízen a leheletnyi szirom,
a lélek ajándékát a szeretet iszom.
morzsa24 - november 22 2012 08:10:36
Olyan mint egy szép mese. kicsit Petőfis hangulata van a versednek. Nagyon tetszik ahogyan írsz, gratulálok!
Zsolesz25 - november 22 2012 10:49:29
Kedves Morzsa! Köszönöm a látogatásod. Ó bárcsak megtalálnám már azt a kedves lányt. Amúgy Petőfinek volt felesége? Utánanézek. sztem volt valami nagy szerelme, azt nem tudom, beteljesedett-e.
De hát az már régen volt az 1840-es években.
Ma már teljesen mások a lányok, de ma is sok rendes van köztük. Valami oka még van, hogy nem jött el értem az igazi.
Majd eljön, remélem még fiatal leszek akkor....
Zsolesz
hzsike - november 22 2012 11:15:07
Szeretettel olvastam mos is szép érzéseidről kedves Zsolesz.
Zsike
Zsolesz25 - november 24 2012 04:35:31
Kedves Zsike! Nagyon örülök, újboli, kedves meglátofatásodnak. Örömmel láttalak nálam. Zsolesz
