A kék ablak mögül,
Az élénkzöld fa körül,
A tájat csak képzelem.
Hajlong a karcsú tölgy,
Testén a szél gyötör,
Szárnyal az értelem.
Ifjú ágak inganak,
Ezernyi levél alatt,
Megannyi érzelem.
Tavasz szülte levelek,
Miért is remegtek?
Nem csak én kérdezem.
Boldog nyár aranyát,
Szeretet virágát,
Sárga esõ veri el.
Égett foltok gyöngítenek,
Elhulló leveleket,
Sárban halnak el.
A kék ablak mögül,
Az égbolt helyett,
A tengert képzelem.
denes - január 20 2008 10:32:23
Szépen szállt a képzelet.
venusz1 - január 20 2008 15:23:51
Kedves Zsiga!
A vers hangulata kicsit borongós-szomorkás, de az élethez hozzátartozik elválaszthatalanul ez a hangulat is. Értéke az, hogy jobban meg tudjuk becsülni azt az idõt, amikor felhõtlenül boldogok vagyunk A fény és árnyék itt a Földön együtt jár. Nagyon szép a vers!!!!
Gratulálok szeretettel: Andrea
Maryam - január 20 2008 23:04:26
A képzeleted elrepített a természetbe, majd megpihent a tengereknél. Gratulálok.
