|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Egy kiszáradt kút legmélyén
gyógyítom sebeim
a Nap nem süt le rám,
homály van és sötét,
csak éjjel van egy kis fény,
amikor integetnek a csillagok,
közéjük vágyom...
lassan emelkedni fel,
fel-fel, egyre magasabbra,
ahol talán nem gondolok Rád,
ahol talán nem utánad szomjazom,
ahol talán meg tudom érteni,
hogy miért nem akarhatom.
Bezártalak szívembe,
s magadra hagytalak,
ezt a mély kis szigetet,
nem nyitom meg lelkemnek,
s nem szárnyalhat Veled.
Nem engedem az álmokat,
a mélyre ásott titkokat,
az áhítozó szavakat,
Nem engedem, hogy kilépj onnan
és diktálj...
Nem! Én vagyok...
Én vagyok a hajón a kapitány!
Egyedül vagyok és ez hiába fáj!
Ott laksz a szívemben,
s egyedül vagy,
nincsenek társaid,
nincsen szavad...
Nem hallom meg hangodat!
Őrizlek, védelek ott legbelül,
s közben halk, haláli csend hegedül.
Meg kellett tennem...
s hiába fáj,
tovább kellett mennem,
s nehéz a sétám...
Nélküled...
Nem akarhatok valamit,
amit tudom nem szabad.
Hívnálak, szólnék, de nem lehet,
eltűnnek a csillagok és a hajnak eltemet.
Benne vagy az utolsó sóhajomban,
s némán kiáltanak ajkaim,
a hangod zeng fülemben,
s félek, félek, nagyon félek egyedül.
Felemelkedem, s csillagként ragyogok,
csak Téged óvlak,
csak Téged vigyázlak,
csak Téged figyellek
onnan messzi fentről
fénylő csillagként,
minden éjjelen,
s minden nappalon...
Nélküled mindenhol egyedül vagyok! |
|
|
- december 05 2012 00:09:27
Huhhh....
Ami összetartozik, mindenképp találkozik.
Ha nem...
Szép emlék...
Dolgozz rajta, hogy szép legyen!
Andi |
- december 05 2012 15:43:31
Kedves Albatrosz!
Nagyon fájdalmasan szólnak szavaid. De szépen megfogalmaztad érzéseidet!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 28. szerda,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
