Éljen az élet, megszépítve éljed!
szívedből áradjon: jóság és szeretet.
Rengeteg reménynek, tündöklő varázsán,
nyílnak ki a bimbók, a magányos rózsafán.
Bűvös képzeletben, harang kondul nagyot,
csillámló hópelyhet, a szürke felhő adott.
Mélységből feltörő szeretet, mint vulkán;
az egész világra, érzéseket szór tán.
Bentről jövő álmok, a lélek bugyraiból,
éltető virágzás, a tisztaság habjából.
Szenteld meg a jóságnak, minden apró cseppjét,
hogy könnyeimmel eláztassam szívemet, a békét.
Porrá ázik fájdalmában, a piros vérképző szerv,
nagyságát megmérni, még senki soha sem mert.
Vágyakozó álom, vagy jéggé fagyott remény,
tisztulásra vágynak, ott hol nincs semmi fény.
Fekete éjszaka, sötét van, nem látok,
hitem apró lámpás, amit azonnal kitárok.
Kezemet a magasba, ujjongva emelem.
Éljen te csodálatos, legeslegszebb életem!
Dellamama - december 05 2012 07:19:18
Éljen az élet!
Nagyon tetszik a versed, gratulálok!
"Mélységből feltörő szeretet, mint vulkán"
Szeretet nélkül sivár lenne az élet.
Üdv: Dellamama
novak0411 - december 05 2012 07:40:21
nyílnak ki a bimbók, a magányos rózsafán
már nem is olyan magányos az a rózsafa
üdv Laci
Zsolesz25 - december 05 2012 07:59:39
Kedves Mária és Laci! Szeretet nélkül csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom - Szeretethimnusz /részlet/ Szeretetnek nélkül minden lélek csak puszta sivárság, kérjük a szeretet Urát, árassza ki fényét a szívünkre... Már nem is olyan magányos az a rózsafa, mert talán hamarosan kedvesére talál egy szentséges szép napon!
Nagyon örülök annak, hogy nálam jártatok, versemmel ébredtetek
Zsolesz
