|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Mellettem álltál,
szinte éreztem tested melegét.
A szívem remegett,
ahogy véletlenül a kezed a kezemhez ért.
Éreztem az arcomon
minden lélegzeted.
S nem akartam, hogy vége legyen.
Vágytam rá, hogy megölelj,
s csak titkon figyeltelek.
Kezed érintése olyan meleg,
a bőröd selyme simogató,
a szívem ezernyi tűzben égett,
ahogy elképzeltem csókod ízét.
Vajon Te mire gondoltál?
Vajon Te mit éreztél?
Neked is eszedbe jutott ilyesmi?
Vagy csak testiekben voltál ott,
s a lelked messze járt?
Még most is érzem illatod,
Bőröd érintését az enyémen.
Még most is hallom a hangodat,
ahogy rámtekintve szólsz felém.
Nem volt külvilág,
nem volt semmi,
számomra megszűnt minden.
Csak Te voltál,
Csak Téged hallottalak,
Csak Téged éreztelek,
Csak Neked szólt minden sóhaj,
s minden mozdulat.
Egy "élmény" volt igen,
ahogy mondtad...
Hát nem érzed, hogy a szívem
csupasz előtted?
Hát nem látod miként emelem
Rád a tekintetem?
Hát valóban egy vallomás kellene?
Egy vallomás,
amely életről vagy halálról döntene,
könnyekben ázó, magányos lelkem felett? |
|
|
- december 06 2012 20:38:08
Kedves albatrosz!
Gyönyörű a versed!
Szeretettel: Vali.   |
- december 07 2012 18:37:16
Szép.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 26. hétfő,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
