|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Térdre roskadva nézem a csillagokat,
s könnyeim mögül halkan suttogok.
A fényük beragyogja az arcomat,
s imáimból árad a fájdalom.
Kitépem a szívemet,
s a kezemben tarom,
nézem a lüktetését,
látom a szenvedését,
s a világba kiáltom,
hogy mennyire fáj,
hogy mennyire nagyon fáj,
kibírhatatlanul fáj,
hogy hiába minden mosoly,
hogy hiába minden sóhaj
és minden próbálkozás.
Te eltaszítasz engem,
esélyt sem adsz,
a reményt is elveszed,
s élvezed ahogy szenvedek.
De mégsem érdekel,
hogy a földig alázol,
hogy a lelkembe marsz,
hogy a szívemet tiprod...
mert csak miattad lüktet,
csak miattad dobban.
Hát nem érted?
Miattad képtelen meghalni,
miattad képtelen mindent feladni,
mert azért nem képes elhallgatni,
hátha van még remény arra,
hogy egyszer meghallod a dalát...
A dalt, amelynek csak miattad
olyan angyali a ritmusa! |
|
|
- december 11 2012 19:19:45
Nagyon szép. Mintha üvöltene 
Gratulálok. Nagyon tetszik |
- december 11 2012 20:01:20
Szia Albatrosz!
Érzéssel teli imád hatásos. Az első négy sor számomra különösen szép.  |
- december 12 2012 18:53:30
Egy fájdalmas siralom ez a vers,egy keserves ének....az első versszak különösen mély ,szeretettel:fava |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
