Darabokban hever a világ
Szilánkjait ki-ki felkapta
S jót remélve zsebre rakta
Egyik másik cserepet
A szél fútta tova
De õ is nagyokat sóhajtva.
Nincs már egész
Csak sok rész.
Törött mozaikdarabkák,
Hulla-szagú molekulák.
Kész. Így könnyebb talán?
Halálmadár vonyít az almafán.
denes - január 22 2008 04:10:46
Furcsa látomások, érdekes képek. A kilátások reménytelenek.
mullerildiko - január 22 2008 09:02:56
Nekem az alkonyról nem ez jut eszembe, mégis megfogott a versed hangulata. tetszik: Ildi
cookie001 - január 22 2008 09:40:48
Én is azt érzem,amit Tibor és Ildikó.
PlasticPuppet - január 22 2008 14:28:41
Nekem nagyon tetszik, kicsit Ady-t juttatja eszembe a téma alapján. Grat!
Mephisto - január 22 2008 15:01:27
Itt az alkony nem az a naplementés változata az alkonynak.
Ez a szerelmeme és az egészd addigi életem és világképem alkonya.A cím csak a vers megírása után jött.
