Kéket a sárgához, gyémántot napsugárhoz,
ezüstöt a holdhoz, felhőt a virághoz.
Bóbitát a fűre, szívet a mezőre,
pillangót szárnyaló, folyton alvó létre.
Meleget a hidegre, lángost a sütőre,
mézest a kenyérre, cukrot a hűtőre.
Álmot a világra, boruljon be máma,
nyissa ki a lelkét, szíved sugár árja.
Békét a világra, teljest , a csonkára,
lilát a fehérre, zöldet a barnára.
Ködöt a mezőre, havat a rétekre,
lombot meg a fára, annak nagy törzsére.
Viaszt a kanócra, lángot a gyertyára,
puhát az érdesre, fényest a szürkére,
Mohát a páfrányra, rózsát a leányra,
szép haját a hűs szél, puhára simítsa.
Barna szemeire, remegjen a Nap,
mézédes ajkára, csókot csak eső ad.
Leperget sok vizet, térdére a nagy szél,
mely világnak ábrándját, kürtölte most szét.
szomorufuz - január 03 2013 20:14:31
Csodálatos szép színeket festettél.
Kedvencem a két szín együtt - és a zene is.
Gratulálok - szeretettel - Szfűz
Zsolesz25 - január 03 2013 21:15:52
Madárlesen voltam ma az egyik budapesti szigeten. Amikor a citromsárga napfény átsütött a kék felhőkön az nagyon megihletett. Köszönöm a kedves véleményedet Margitka Zsolti
- és a zene is. 
