Felhők felett az ég, ragyogóan derűs,
az én rózsámnak bája, édes és olyan hűs.
Felüdíti fellegek, hatalmas árnyait,
megperzseli szívemnek, felgyúló lángjait.
Mámoros kikelet, tündöklő kökörcsin,
sejtelmes vízjelek, vízhomály habjain.
Mártózó matrózok, a jéghideg vízben,
elmúló fájdalmak, a széteső hitben.
Már tajtékzik, feltörik, a gyémántok szárnya,
változó az élet, folyton mozgó árja.
Hiteget a virág, szerelem, ne várj rám,
gyere el most értem, drága, kedves leány.
Morgolódik létem, züllik a semmibe,
vágyak tengerének, nagy végtelenjébe,
Kúszik-mászik boldogságom, növényről növényre,
de vidámságom karóját, nem veszi még észre.
Felhőmből a rózsák, szanaszét hullnak,
szívemből a szeretet, az emberekre árad,
Fényes kis magokat, ültetek a földbe,
lelkek gyarló rózsáinak, mély szeretetébe.
hzsike - január 04 2013 11:32:27
Versed tele van szeretettel, és annak a vágyával...
Szeretettel olvastam én is:Zsike
Zsolesz25 - január 04 2013 12:25:46
Köszi Zsike, jól esik, hogy újra itt vagy. Zsolesz
iytop - január 04 2013 12:27:47
Hogy elérd azt mit akarsz a nehéz fegyvereket is be kell vetni.
A cél szentesiti az eszközt.
Elemér
Dellamama - január 04 2013 13:02:30
Drága Zsolti!
Ha olvasná az a hölgy akit már számodra a sors kijelölt, de még ne találtátok meg egymást, biztosan el lenne ragadtatva, ettől a gyönyörű verstől.
Nekem is nagyon tetszik, gratulálok, nagyon szépet írtál: Dellamama
morzsa24 - január 04 2013 16:22:26
Kedves Zsolesz!
Megérintette szívemet ez a csodás szép vágyódó versed!
Gratulálok!
Zsolesz25 - január 04 2013 21:57:10
Valamit letetettem az asztalra, a szeretetemből egy újabb darabkát, hogy örömet szerezhessek az olvasóimnak. Kár, hogy az általam annyira keresett hölgy még nincs itt velem, mert el lenne olvadva az biztos. Zsolti
szomorufuz - január 06 2013 17:51:47
Kedves Zsolesz!
Ismét csak gratulálni tudok - szép versedhez.
Szeretettel - Szfűz
