Napkorong

Kialudt a fény
S vele a remény.
Színfoltok vagyunk egy palettán...
De az élet ecsetjével összekever még veled tán...
Most elfújta a szél minden esélyünk,
De, ha újra találkozunk mesélünk.
Épp most halok meg? Ebben a percben, mikor mosolyod csókká száradt ajkamon?
Mond... miért nincs több alkalom?
Mit kell elveszíts, hogy helyem legyen benned?
Én azt megölöm, csak el kell temetned.
Csak mond, ha attól félsz,
Hogy majd a józan ész...
Elvesz mindent, mit ketten teremtünk,
Mit életre tereltünk...
Szét tép minden álmot és kész.
Belekarmol egy hatalmas kéz.
Eltakarja a napot, mindent elterít az árnyék,
Ne engedd el kezem... várj még!
Még ne! Egy percet kérek.
Ha mész elveszítlek végleg.
De már hátra sem nézel,
Csak könnyed látom, vérzel.
Lépsz előre nem számít semmi.
Ennyit akar csak. Menni.
Kezed még vissza nyúl, egy emlékkel belémharap.
Kitéped szívem, csak üres helye marad.
Szél fúj s távolodsz egyre.
Szívemet lógatod kezedbe.
Cseppjei létemnek kövezik utadat amerre jársz,
De mind hiába, mert vissza nem találsz.
Egykor csillogó szemeden szürke fátyol,
Már nem itt vagy...valahol máshol.
Sötétség... csak te látsz egy halvány csillagot,
Mész utána, de tudod már ő is itt hagyott.
Mert már kialudt a fény
S vele a remény.

Hozzászólások

fava - január 04 2013 18:49:40
...a fény mindig ott van,valahol máshol,valahol mélyen ...csak keresni kel.... remény mindig akad valahol...

versed mélyen érintette lelkemet,szeretettel:fava

vali75 - január 04 2013 20:19:21
Kedves Tomi!

Szomorúan szép versedhez gratulálok! A remény mindig adott, bármilyen kilátástalannak tűnik most minden, akkor sem szabad feladni...

Szeretettel: Vali.

novak0411 - január 04 2013 21:06:24
"Kialudt a fény
S vele a remény."
mindent elhiszek neked Teo! de ezt az egyet nem....
lenyűgözöl verseiddel
grat Laci