|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Olyan érdekesnek tűnik nékem,
-Még egy lehetőség nem akad itt -,
Hogyan lehet élni annyi gyűlölettel,
Mikor az életnek csak egy cseppje adatik.
A pergő idő percei közt mindent
Összetör, ahogy lesújt nagy kalapácsa,
S mi nékem érthetetlen itt benn,
Szomorú sorsomnak én vagyok kovácsa.
Az égre, jelekre fel nem figyelünk,
Nem szedjük a rét virágait,
Mosolyt felejtve mindig sietünk,
- Istenem ! - majd testünkkel együtt halnak vágyaink. |
|
|
- január 06 2013 09:43:12
Olyan érdekesnek tűnik, ha nem értjük, hogy életünknek nagy részben mi vagyunk "kovácsa".
Vágyaink sem teljesednek be sokszor, van amikor egy egész élet is kevés!
Gatulálok, nagyon tetszik a versed: Dellamama    |
- január 06 2013 15:23:04
Kedves Elemér!
Nagyon is jól tudjuk, hogy életünknek magunk vagyunk a kovácsai...
Remekül megírtad!
Szeretettel: Vali.  |
- január 06 2013 17:23:06
Kedves Elemér,
szépen érzékeltetted gondolataidat.
Szeretettel gratulálok. Mila |
- január 06 2013 18:02:53
Elemér!
én azért szednék csokrot a réten.. s még emlékszem pipacsból s búzavirágból meg is tettem
már csak a magamra kovácsolt bilincseimtől kell megszabadulnom..
nagyon tetszett versed
Laci |
- január 07 2013 16:06:33
Kedves Elemér!
"Mosolyt felejtve mindig sietünk," - hisz erről szól szinte az életünk.
Gratulálok versedhez. Szeretettel - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
