Virágágyás hosszúságban, rózsahintó megy a sárban,
szívem tiszta tengerében, nem lelem a tiszta vágyam.
Tűzliliom, hová rejted, nyugvó lelkem szerelmét?
mikor a szív kettőt dobban, leljem meg a fényét!
Május éjjel, körömvirág, szívkoszorú gyullad,
bennem égő érzésekkel, szél visz tovább, fújtat.
Kimerült a rohanásban, szélvész száguldásban,
de ibolyámnak kékjét, megleli a rózsában.
Majd a szóban, puszta hitben,
fényben, hóesésben,
kinyílik a hitem,
parányi reményben.
Lángoló szép csillag,
havat hord a lányból,
Jéghideggé hűti,
lelkét a kályhából…
morzsa24 - január 06 2013 15:43:34
"kinyílik a hitem,
parányi reményben"
Kedves Zsolesz, ezt nagyon szépen írtad!
Gratulálok!
Zsolesz25 - január 06 2013 16:24:51
Ksözönöm nektek az olvasásotokat, véleményeiteket! Zsolesz
Radmila - január 06 2013 17:16:45
Szeretettel gratulálok különös képekkel felépített versedhez: Radmila
novak0411 - január 06 2013 17:48:22
"Kimerült a rohanásban, szélvész száguldásban,
de ibolyámnak kékjét, megleli a rózsában."
nem akartam kiemelni az egész verset...engem ez a két sor fogott meg
grat. Laci
Zsolesz25 - január 06 2013 18:06:05
Köszönöm látogatásaitokat! Zsolesz
szomorufuz - január 07 2013 16:10:58
Nagyon szép a versed.
Szeretettel olvaslak mindig - Szomorúfűz
