Valahogy a kezembe került egy régi kép.
Csak egy gyerekrajz, egy kis semmiség.
Rajta volt minden, mit szerettem egykoron.
Amitõl oly csodás volt a gyermekkorom.
Ott volt a rajzon, az apám és az anyám.
Rég meghaltak, egyikük sem él ma már.
Ott volt a ház, körötte kert, és sok virág.
Ma más lakja, és rózsa sincs az udvarán.
Ákom-bákom vonalakkal ott az erdõnyi fa.
Oly édes, piros almát nem ettem még soha.
Nézem a képet, és emlékek hada jön felém
S én újra ott játszok az otthon zöld füvén
zsuzsu - január 23 2008 08:12:32
Szia Helen!
Én is voltam többször a régi házunknál. Sokáig olyan volt mint az emlékeimben. DE mikor ebben az évben odahaza jártam, már nem találtam. Valaki lebontotta és 3 ház épült a helyén. Nagyon rossz érzés volt. Többé nem megyek el. Köszi az olvasást. Szeretettel. zsuzsu
denes - január 23 2008 09:12:19
Ha már így alakult, legalább az emlékek mindig a tiéd maradnak, helyébe nem építhet újat senki.
kormi37 - január 23 2008 09:40:53
A régi dolgok, emlékek megmaradnak az emberben mindíg.
