Szélből jött a semmi, erdőben süvített ki.
mélybe nyugvó kósza álmok, lelkét oldotta ki.
Párásság reményben, köddel, nincsen hitem,
tarka ragyogásnak, fénye szelét viszem.
Látomásnak árját, hordja a fuvallat,
lelkemre rávetül, a ragyogó szép harmat.
Fülemüle kerget, a fagyos hóesésben,
megmarad a szívem, a szerelmes reményben.
„Ha a könnycsepp álom, a napfény ragyogás, akkor a lelkem az csak gyémánt lehet” Zsolesz
Teo - január 13 2013 10:41:40
Semmi kétség. Gyémánt az. Vagy igazgyöngy talán...
Fodrok egy tiszta vizű örömkönnyek taván...
Frissen esett hó, tisztasága elvakít...
Versed csodálni megtanít.
Remek lett ez a versed is..Még ha a szélből is jött a semmi, de a végére csodálatosat alakít, szerelem reményében...
Ha időm engedi, midig olvaslak
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.
morzsa24 - január 13 2013 13:11:55
Én is beállok a versedet csodálók sorába!
Nagyon szépen írtad, gratulálok!
Zsolesz25 - január 13 2013 15:18:50
Kedves Teo! Köszönöm a Rímekbe szedett gondolataidat, nagyon szépek
Valika! Örömel fogadtalak, mindig jól esnek a szavaid, mint bárkié az oldalon.
Morzsa! Köszönöm, a véleményedet, örülök látogatásodnak!
Szeretettel tölt el, hogy úgy érzem, ha nem lennék itt, akkor, a hiányom egyből észrevehető lenne Sosem hagylak el benneteket, csak a halál majd 100 év múlva ami innen elrepíthet...valahova máshova, aholszintén lehet hogy lesz korong...
Zsolesz
Radmila - január 13 2013 17:02:45
Szeretettel gratulálok szép versedhez: Radmila
Dellamama - január 13 2013 17:20:36
Kedves Zsolesz!
Biztosan nagyon hiányoznál!
Maihoz és a többi remek versedhez is gratulálok, igazán szépek, őszinték és érzelemgazdagok írásaid!
Gratulálok és üdvözöllek: Dellamama
szomorufuz - január 13 2013 19:55:40
Kedves Zsolesz!
Nagyon szép - gratuala - szeretettel - Szfűz
