Napkorong

Január idusa

Január idusa keddre esik idén,
térdig érő hó lesz, azt gondoltam bíz’ én;
túl leszünk a felén az idei télnek,
(nem vigasz azoknak, kik híd alatt élnek).

Hajdanán ilyenkor hómunkások hada
tolta a lapátját hol ide, hol oda;
jó apámmal én is, valamelyik téren,
nagy „hóhányó” voltam, zsebpénz reményében…

Éjjeli műszakban többet is fizettek,
s nem voltál kitéve ismerős szemeknek;
bár – tartja a mondás – nem szégyen a munka,
nem vállalunk mindent, adunk mi magunkra.

De hol is tartottam… január idusa…
van ennek a napnak egyfajta rítusa:
Lórántok, Lórándok tartják eme napon
népnapjuk, mely Gusztáv napja előtt vagyon.

Manapság e két név meglehetős ritka,
de e jelenségnek nincs különös titka:
változnak az idők, változik a divat,
és a névadásra ez döntően kihat.

Nem is olyan régen, január havában
a Király-domb körül szánkóztam javában;
de az évek szálltak, az unokák nagyok,
nem kell szánkót húznom, „munka nélkül” vagyok.

Számunkra az újév milyen lesz, ki tudja?
Nyugdíjunkból mire, és mire nem futja?
Egy valami biztos… jó, ha te is tudod:
Veled vagy nélküled, a föld – tovább forog!
_____________________________________________

Hozzászólások

Zsolesz25 - január 14 2013 11:16:33
Nagyon szépen írtad. Ma voltam lapátolni ezt a sok havat a plébánián, elég izzasztó munka, de legalább van mit csinálni.
Zsolti

haaszi - január 14 2013 17:34:14
Hát, jól sejtetted, ha nem is térdig, de bokáig ért...
Ma mind hóhányók voltunk, kertes házban élők...

Szollosi David - január 14 2013 22:54:56
Zsolti, Irénke!
Hát, látnoki képességeim lehetnek! Amikor a verset írtam, még nem gondoltam, hogy be is válik a jóslat! Köszönöm, hogy hólapátolás közben, előtt, után jutott idő arra, hogy elolvassatok és méltassatok!
Dávid