Köröttem beton rengeteg,
ballagok gyermeteg,
Mered rám sok ablak,
gyenge fény simogat,
(illúzióim nem hagynak,
egyre hívogat,
vágyaim világába csal...)
Fejemre esnek
a múlt cserép darabjai;
amott! -galambpár
fürdõzik egy pocsolyában...
Nehéz lábam alatt
a macskakõ szalad.
Érzelmeim
Kitaposott útján járok.
-Félve, csak úgy magamban
egy tágas térért kiáltok.
Halvány lámpafény
pislog néha fejem felett.
Testem?-remeg.
A vihar szele csap meg;
s a remény tova száll.
denes - január 24 2008 04:09:51
Érdekes gondolatok és kifejezések jutottak eszedbe e gyermeteg kullogás közben.
Babian - január 26 2008 01:05:59
Remélem azóta változtak a dolgok és nem csak a beton rengeteget látod! Bárhogy alakul a reményt ne engedd tova szállni. Szeretettel Babian
laszlo1988 - január 31 2008 00:39:18
Hihi-bocsánat eme kényszeredett mosolyért.Éppen aktuális ismét eme vers
