Egeket áttörő, hatalmas nagy hitem,
rengesse meg mennyet-földet, a végtelen szerelem.
Bimbódzó-sarjadzó, áradó szeretet,
nyissa ki szívemnek, ketrecét, ha lehet.
Oly régen vagyok én, oda bezárkózva,
mert nem fűti fel zárját, egy gyöngyből kelő lányka.
Habos fodrok szélén, hatalmas árvízben,
folydogált szanaszét, a végtelen szerelmem.
„Ó mily érzés, mely kéklő habot formáz; lehulló lepel csak, a mézédes cukormáz?”
Dellamama - január 22 2013 09:20:30
Kedves Zsolesz!
Csak úgy ontod magadból a szebbnél szebb szerelmes vágyódó verseket.
A legszebben az idézőjeles sorban fejeződik ki a csalódás.
Gratulálok: Dellamama
morzsa24 - január 22 2013 12:56:19
Ha ekkora hited, akkor biztosan rád talál a szerelem.
Tetszik a versed, gratulálok!
hzsike - január 22 2013 14:34:07
Szeretettel olvastam most is szép versedet.
Zsike
Zsolesz25 - január 23 2013 16:05:50
Köszönöm, a jártatokat. Egyre szebbek az én virágaim
szomorufuz - január 23 2013 19:31:13
Valóban - nagyon szépek a virágaid.
Szeretettel olvastalak - Szfűz
