Sírjatok aranykürtök, Hektórt sírassátok,
kocsihajtó bátyámat kísérje a zengés,
pajzsán jajgassatok trójai lányok,
s redõzzétek reá az emlékezés leplét.
Õsszel érni fog a búza s a véres harcok
tán sokévnyi reménységet tartogatnak még,
bölcs Szeléné holnap is elûzi az alkonyt,
de Hektór szemén örökre bolyong majd az éj!
Bátyám! Irigyelték a fenséges istenek
harci dicsõséged, városod, s jó asszonyod,
féltek Tõled vagy inkább túlzottan szerettek,
s most fent vigyáznak rád a magas Oümposzon?
Húgunk bukást jósol, láthatta halálodat
s tested sûrû lángnyelvek vörös erdejében?
Trója nélküled pusztul, s a görög hajókat
sem ûzzük el szemben istenek erejével!
Kérlelhetetlen a Moirák végsõ kegye,
kik fonják s vágják az élet rövid fonalát,
magam gyönge voltam, el kellett volna vesznem,
hogy ne hordjon anyánk gyászi-leplet soha már.
Sírjatok törött dárdák, Hektórt sírassátok,
mert életét sosem boríthatja felejtés,
utolért a sors vén keze, erószi átok:
szerelemért cserébe vesztettem hõs-testvért...
denes - január 24 2008 04:13:14
Majdnem a Római birodalomban éreztem magam. Viszont én pl. ilyen nyelvezeten sosem tudnék írni.Hangulatos és tanulságos volt.
