Egy gondolat villanása
Fényévnyi hosszú,
Szú percegése a fában
légkalapács dübörgése fülemnek,
Gyenge gyertyaláng
Ezer tûként szúr szemembe,
Mert nem vagy itt...
Fárasztó magány
Hacsak néhány nélküled
Töltött perc is
Hangod bársonya nem
Simogatja fülem, s
Szemed kékjében most
Nem úszhatom kedvemre,
Mert nem vagy itt...
Lepkeszárny-ujjaid
nem futnak perzselve bõrömön,
Mellyel annyiszor megvadítottad vérem,
Nem csókolsz, mi édesebb
Mindennél e Földön,
mert nem vagy itt...
Július van, mégis fázom,
Mintha szibériai télben állnék,
Az eperfagylalt ma keserû,
Nem tudom, édes lesz-e tán még?
