|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Néha olykor
Egy-egy könnycsepp kicsordul,
A világ a sarkából kifordul,
Néha még érzem az illatod,
Olykor felcsendül a hangod,,
Mintha itt lennél mellettem,
Kezed érinti a mellem,
Felidézem az érzést,
Vele tested melegségét...
Hiába a négy fal,
A lelkem szabad,
Néha még fellángol,
Olykor még le is láncol,
Hogy mozdulatlanul várjak,
És az élet valóját kitárja,
Mit rejtett el mélyen,
Egyszer fény éri a sötétet...
A vér nem válik vízzé, sem borrá,
Szellemem vált inkább kóborrá,
Néha még lát téged a távolból,
Olykor tündérként a tenyerén hordoz,
A messzeség nem korlátként van jelen,
Ami fontos egyben jelentéktelen,
Mert tudom, hogy még ott vagy,
A határon, ahol a tűz megfagy... |
|
|
- január 25 2013 19:15:57
Néha, olykor, szememből a könny kicsordul...
  
Szeretettel olvastalak:marina |
- január 25 2013 19:49:28
Kedves Mesmero!
Fájdalmas emlékek törnek magasba versed soraiból. Valóban könnyfakasztó.
üdv:gufi |
- január 26 2013 05:53:41
Gyönyörűen írtad. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 25. szerda,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
