|
|
Ballagok némán,útszélén az árok,
Mint egy álmodó gyerek csodára várok.
Napsugaras égbolt veti rám fényét,
S minden bánatom,mindha elfeledném.
Egy kicsit elmerengek a világ dolgain,
Hõs idõkben a nagy urak rabjain,
A kegyetlenül leselkedõ árnyakon,
Kik nem találják helyüket évszázadokon.
Gondolatom repül a szelek szárnyán,
Oda hol a becsület megégett máglyán,
De nem merült feledésbe a bizsergetõ vágy,
Hogy a hit tûzet olt és gyõz az igazság.
Tovább lépek az emberi méltóságon,
A zord erkölcs kopott,silány életmódon,
Átlépek lassan az árok másik felére,
Hol nincsenek tolvaj szemek,csak víg kedélyek.
Kik most boldogok és örülnek a mának,
Szeretetet osztogatnak a világnak.
Õk azok kik a lehetetlent is legyõznék,
Mert küzdenek a leendõ szép jövõért.
Érzelmem vaskeze még mindig szorít,
De egy dallam az égre szivárványt borít.
Megtörtént a csoda,amire vártam,
Sokmindent megértettem, míg némán ballagtam.
|
|
|
- január 24 2008 17:24:03
Valóban az egyedüllét, lassú séta elgondolkozásra késztet bennünket. Ilyenkor születnek a legszebb gondolatok, ezt a versed is bizonyítja.
Maryam  |
- január 27 2008 14:19:26
igen-köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 29. szombat,
Beatrix, Erna napja van.
Holnap Rózsa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
