|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kősziklaként várok, állok,
Könnyű percekért esedezem.
Pusztító áradat rettent a vég,
Tisztulni akarok, erre vágyok még.
Testem a földhöz tapadt.
Lelkem, mint lombja vesztett fa,
Életem, mint letarolt mező.
S ha szívem szomorúság szorítja,
S napjaim sötét felhő borítja,
S felzokogva könnyem hullatom,
Rájövök, járatlan utakon kullogom.
De utamon szedhetek örömvirágot,
Szívem fájdalmát enyhítve azokért,
Akiket szerettem, s mind eltemettem rég. |
|
|
- február 23 2013 19:10:20
Kívánom, hogy találd meg a járható utat, az örömvirágot! Szép emlékezés.
Szeretettel: Szofi |
- február 24 2013 10:34:57
Fájdalmas és szép.Lelkedet figyeltem. |
- február 24 2013 13:30:21
Kedves Vicus!
A szomorú gondolat menet, végig kíséri versedet.
üdv:gufi |
- február 24 2013 14:06:57
Kedves Szofi, iytop és gufi, köszönöm, hogy olvastatok, jólesett hozzászólásotok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
