|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A hídon állva szerte nézek a tájon,
S egy hangos gőzhajó halad át alattam,
Egy szerelmes pár áll kettecskén a gáton,
S egy onnan érkező szél fújja ősz hajam.
A kékellő víz magas hullámokat vet,
Melyek a híd lábához csapódnak erősen,
S nem hagynak szárazon semmilyen helyet,
S a vízcseppek hajam érik, lassan gyengéden.
S egy régi emlék mi eszembe jutott,
Kedvesem szerelmes, óvó, szelíd érintése,
Ez volt az a misztikus hely hol találkozott,
A gáton álló pár két szívének egyszeri ütése.
Ám egy múló pillanatnak hevében,
Az idilli kép mi megelevenedett tovaszállt,
S én csak sétáltam tovább e helyen,
Hol a szerelmeseknek köves, régi hídja állt.
Ez már nem az hely és nem az kor,
Ahol szerelmünk szerelme éltette létünk,
Ez már nem, azaz utca nem az bokor,
Melyet minden reggel megérintett kezünk.
Ámde lelkem egy titkos szobájában,
Van egy gondolat mi belülről fojtogat,
S mint parazita helyet keres agyamban,
Hogy visszamenjek s átéljem magunkat,
Átéljem a múló pillanatot mégy egyszer,
S érezzem a letapasztott, heges sebeket,
Mert a folyamban megint egy gondolat kever,
Mely felszínre hozza az elfeledett emlékeket…
A hídon állva szerte nézünk a tájon,
S egy hangos gőzhajó halad át alattunk,
Mi voltunk a pár ki állt kettecskén a gáton,
S egy onnan érkező szél fújta fiatal hajunk. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
