A könny csillagként
ragyog a szememben,
meghalt az érzés
a szerelmet várva.
Csak engem nem
szeret senki,
az én szívemnek
nincsen társa.
Fájdalom szövi át
a holnapot,
már nem látom a
szivárványt az égen,
a múlt fényében
bolyongva,
szívem rejtekén
megpihen a néma vágy.
Elszakadt a gyöngysor,
a szerelmes fonat,
nem maradt más,
csak egy emlék,
mely néha simogat.
2013.04.02.
György Viktória Klára
Csongrád
Köszönöm kedves barátnőmnek Zsuzsonak a szép szerkesztésű videót...és Mindenkinek, hogy olvassátok az írásaimat...!
