Nincs több időm, most kell kimondanom,
hogy főig nőtte hazámat a gyom,
itt árvíz és az aszály összefog,
majd minden utcán áru a sarok,
a nincs alighogy több a semminél,
és össze-vissza fú a kerge szél,
itt ingyen konyhán dőzsöl a szegény,
s az országházból kifut a remény,
hát ne szónokozz, dolgozz, bárki vagy,
a tátott szájból sose hajt ki mag,
bár másnak nő a képviselt haszon,
a két kezedben még bízhatsz vakon,
de ahhoz más íz, más dal kellene,
és roppanjon bár gerincünk bele,
de az legyen jó, aki jót akar,
és az magyar, ki bárhol él, magyar,
hát Erdély, Vajdaság és Felvidék,
és világ millió magyarnyi még,
kiáltsa ki, bár száz göröngyre nyög,
itt nálunk ezer éve mennydörög, |
|
