Szeretlek
Szeretlek, csak szeretlek. Nincsen feltételem.
Éppen ilyennek, ezért, e mellett, és ezzel szemben.
Csak szeretlek.
Már nem érdekel semmi.
Nincs szó, vagy tett, mi hagyna veszni.
Érted akarok maradni, s hagyni magunknak mindent,
mi jól esik, mi tetszik.
Már csak jó lenne ülni, egymást kézen fogva,
összebújni plédbe burkolózva,
néha szétrebbeni, hazatalálni, néha búgni, néha fejre állni.
Már csak jó lenne élni, úgy igazán, nagyon,
élni bátran, színesen, szabadon.
Már csak jó így szeretni, szeretni nagyon,
s engedni, ami jön, mert jöhet bármi, hagyom.
Jó így kívül hagyni mindent, szót, feddést, kritikát,
kizárni mindazt, amit gondol a világ.
Kezünk összefonva, csak úgy, élni, sokat, színeset,
csak úgy szeretni, s hagyni, hogy szeressenek.
Szeretni mindenért, mindennel együtt,
mindannak ellenére, éppen úgy, ahogy,
szeretni szívünkben, lelkünkben szárnyaló szabadon.
(Monori Andrea 2013.05.01.)
|
|
