Így aludtál el,
hozzám simulva
karomba zárva,
s az éjszakai csendben
moccanatlan néztelek.
Megcsókoltam az ajkad,
alig érintettelek.
Megcirógattam a kezed,
vigyázva, hogy
fel ne keltselek.
Hallgattam, ahogy
az élet diktálta ütemet,
monoton dobbantja szíved.
Ebben az anyaméhi
meleg ölelésben
boldog voltam veled.
Aztán eljött a reggel,
de nem voltál enyém
Csak álom volt,
csak édes látomás.
Nem maradt belõle más
csak a szívemben élõ
múlhatatlan vágy.
denes - január 29 2008 05:37:58
Ezt csak dicsérni tudom, mind formailag,tartalmilag és helyesírásilag.Nagyon szép vers.
zsuzsu - január 29 2008 05:41:17
Köszönöm szépen e kora reggeli hozzászólásokat. Mindig öröm, ha megérti valaki azt, amit ki szeretnék fejezni. Szeretettel: zsuzsu
Ariadne - január 29 2008 09:24:16
Szép lett versed!
Érezni belõle a gyengéd szeretetet!
kormi37 - január 29 2008 10:35:39
Szép a versed. Nekem nagyon tetszik. Így tovább! Szeretettel:Kormi
Maryam - január 29 2008 15:07:35
Nagyon szép álomvers, teljesen átéreztem.
Maryam
gondola - január 29 2008 19:41:46
Kedves Zsuzsu!
Ez a vágy oly gyengéd, odaadó... ha egyszer felébredsz kell, hogy a Tiéd legyen! Szép verset írtál.
