Kapcsolatunk egyre rohadt,
Mert rágta belülrõl
A belecsempészett racionalitás,
És már hiába menekültem
A dacból írt majdnem-versek hûvösébe
Én lettem céltalan valóságod
Bûnbakja;
Így a késõn rögtönzött álmok
Száraz hamvat vontak elhaló
Szerelmünk köré:
Zsákutcába került, eltévedt szerelmek
Bolyongtak egymás mellett,
Mígnem az egész semmivé lett.
Maryam - január 29 2008 15:30:29
A szerelem elmúlását írtad meg, remélem létezik igaz szerelem is, ami soha nem múlik el.
Maryam
reitinger jolan - január 29 2008 18:58:14
Jó nagyon, tipikusan mai vers. Próbálj az Irodalmi Jelenbe verset küldeni, fent van a neten , van külön a versek szerkesztõjének e-mail címe. Üdv Joli
mullerildiko - január 29 2008 22:52:25
Szerintem is próbáld meg ,nagyon jól írsz.Üdv: Ildi
cookie001 - január 30 2008 12:51:48
Nekem ez vers,nem "majdnem-vers".
