Most kezdtem el Téged szeretni, igazán keresni,
Szívem kapuján, templomomba engedni.
Engedj be Te is, kopogni szívem hiába ne engedd,
Vad éjszaka után, ébredni szeretnék melletted.
Bársonyos barna bõröd, akár a sivatag látványa,
Benne buja dombok közt oázis, az élet pálmája.
Eper ajkad, íze a méz, csókjaiddal halmozz el,
Érzem a dobbanást, ölelj, élvezz s alélj el.
Itt vagyok neked, mint friss kenyérben a só,
Télen a háztetõn, vagy nagy mezõn a puha hó.
Tudom elolvad mindkettõn, fakul a szerelem,
Neve a szeretet lesz, amit benned annyira kerestem.
denes - január 30 2008 14:28:29
Szépek a szavak, igazi önfeláldozás tükrözõdik bennük.
Maryam - február 04 2008 17:25:51
Kedvenc témámat verselted meg, tetszik. A nagybetûs szavak sokat sejtetnek. A második strófában szépen alliterálsz, a metaforád és a hasonlatod is különleges.
