|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Búcsú az állomáson
Sípjába fújt a kalauz,
A vonat az állomásról kihúz.
Ablakából felém intesz,
Helyedre ülsz,
Szemedből legördül
Néhány könnycsepp.
Fiatal arcod felderül,
Az utazás öröme mosolyog,
Kalandvágy ragyog szemeden.
Bánatod elrepül,
Szíved repesve lüktet.
Állok a pályaudvaron,
Szomorúan.
Nézem a távolodó vonatot,
Könnyektől nem látok.
Integető kezem leejtem,
Lábam gyökeret vert,
Indulna, nem tud.
Múlnak a percek, sejtem,
Múlását nem érzékelem.
Lassan oldódik a bánat,
Nem sírok utánad. |
|
|
- július 01 2013 08:18:29
Drága Saroltám!
A búcsúzás pillanatait nagyon szépen érzékelteted a versedben. Búcsú a vonattól ami elvitte az ifjúságot. Ne bánkódjunk, ne sírjunk utána.
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Maria  |
- július 01 2013 15:28:10
Drága Mária!
Unokámat búcsúztattam, látogatóba jött. Szomorú volt a búcsú, mégis boldog, mert jó úton jár.
szeretettel üdv. Sarolta |
- július 03 2013 14:38:02
Kedves Mamuszka!
Azt hiszem, én is írhattam volna ezt a verset, hiszen mi is hasonlóképpen búcsúztattuk lányunkat, amikor vonatra szállt és jó messzire elutazott, Stuttgart volt a végállomás.
Mi, akik az állomáson maradunk, vagyunk a szomorúbbak, s őszintén bevallom, a férjemnek is könnyek szöktek a szemébe, amikor a vonat ajtaja bezárult, s hazafelé jövet én sem tudtam sokáig zokogás nélkül kibírni.
De már kezdek belenyugodni én is a megváltoztathatatlanba.
Ez a versed nagyon megható és nekem nagyon tetszett!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 24. szombat,
Salamon napja van.
Holnap Blanka, Bianka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
