Kezed egy gyermeké, lábad, mint asszonyé,
arcod egy emberé, mégsem válsz emberré...
Rejted a titkokat, bujdosol, riogatsz,
szerencse gyökere, lázhozó gyötrelem
Nem nősz te akárhol, bitófa árnyékán
tolvajok tetemén, testeknek vizenyén...
Kiáslak éjfélkor, jajgass csak, siránkozz,
nem hallak nem látlak, kitéplek kutyákkal...
Fekete szurokkal, fekete kendővel,
fülembe sulyokkal, szememen lepellel
Szakítom lábadat, tépem a kezedet
veszem a lelkedet, bűvös leheleted...
Lemoslak bő vérrel, levével a hegynek,
fürdetlek patakban, csillag alá vetllek.
Felöltöztetnélek, hófehér ruhába,
lesz rajtad meglásd csak, ingecske, gatyácska...
Szerelem virága, életnek gyökere,
leszel e titkoknak s jövőnek hírnöke…
vár-e majd boldogság, öröklét, gazdagság,
egészség, vigaszság, és meddig tart a jóság?...
Belőled, ha vennék, édesedne az emlék
múlna a fájdalom, minden baj, ártalom?
Angyalok itala, ördögök étele,
jóság, és gonoszság, testednek rejteke
Szerelem virága, gyógyító beléndek,
ebben a világban,meghalnék teérted...
"Legyél a mindenem, legyél a hírhozóm,
fekete démonom, hófehér angyalom...”
Ne gyötörj rémálom, éj-sötét ne szállj rám
pokolból árnyakkal, lelkemre szárnyakon...
Fájdalom ne kínozz, gyöngéden gyötörj meg
ha szépen nem hívlak, ha mégsem kereslek ...
Átkokkal sosem jöjj, szerelem gyökere.
Áldással, bőséggel, földre dicsőséggel
Ha jössz is, éjfélkor...üssön csak az óra,
mikor engem találsz, titkos mandragóra.
|
|
