Rongyos-zsákom kirázom,
magamra próbálom
a molyírtó-szagú éveket...
mintha nem is én
hordtam volna ezt az életet.
Ámít az emlék-rongyok poros csillogása,
de az összes kevés lenne
most egy nagykabátra.
Fázom, jön a tél,
kinõtt életem a köldökömig ér,
arany báliruhám sem melegít...
Itt hever ötven esztendõ,
s nincs közte egyetlen nagykendõ,
ami óvón beterít...
(az a kis nyári pöttyös is már foltnak se jó)
Talán a zsák - mint jó meleg takaró
- még hasznosítható...
denes - január 31 2008 16:03:08
Én úgy fogtam fel, mint egy jó kis humoros történetet. Remélem nem értettem félre.
Crysty - január 31 2008 19:38:33
Biztosan van még abban a zsákban ez az, meg kell nézni újra alaposan.
reitinger jolan - január 31 2008 19:44:37
Ne add fel ilyen könnyen ! Inkább végy egy új kabátot.
Babian - január 31 2008 22:37:12
Mint egy számadás, igen eljut idáig az ember ötven évesen.Innentõl döbben rá az ember sok mindenre. Minden korosztálynak meg van a maga feladata.Rájövünk, hogy az élet igazi értelme nem abban van amit eddig csinátunk.De biztatlak mert ha elmúlik a döbbenet, a tapasztalat sok mindenre rávezet.
Szeretettel Babian
szoszircsi - január 31 2008 23:42:09
Szelíd-kedves öniróniád nagyon mély érzelmeket takar...szinte suttogod ezt a verset...a szembesülés minden kockázatát felvállalod...becsüllek érte!! gratulálok szeretettel-szosz
cookie001 - február 01 2008 21:19:14
Tetszik ez a finom irónia ,de hát mi nem tetszik nekem,amit te írsz...
Ebben a korban az ember már tudja,mennyit ér,és ha szomorú is a "kabáttalanság",csak átmeneti állapot....Remélhetõleg!
santiago - március 11 2008 19:25:33
Emlékek zsákját hasznosítani...és van ami melegen tart...
szívet melenget...vannak idõk amikor az emlékek éltetnek...
gratulálok.
gratulálok szeretettel-szosz
